Back to school

Kedves Olvasók!

Nemsokára elkezdődik a tanáv, ezért egy tematikus írással készültem Nektek.
Ti milyennek találjátok az első napokat? Írjátok meg kommentben, vagy üzenetben a facebookos profilunkra.

Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek az új tanévre.

Amanda

Back to school

Szeptember 1. Ha ezt a dátumot látjuk/halljuk, a legtöbb ember az iskolakezdésre gondol. Ki arra a részére, hogy minden meglegyen, mire becsengetnek (szülők), míg vannak, akik teljes tagadásban élnek, mondván “olyan rövid volt ez a szünet, lehetett volna több is, mondjuk 10 hónap, a maradék kettőben pedig jöttünk volna” (diákok, nyilvánvalóan). Mivel még én is diák vagyok (pontosabban hallgató), ezért az utóbbi csoportot erősítem. Habár én, személy szerint nem ragaszkodom a fent említett szélsőséghez, de azért még néhány hetet szívesen töltöttem volna semmittevéssel.

A tanévkezdési érzést nagyjából Mel Brooks soraiban említetthez tudnám hasonlítani “Hope for the best, expect the worst. Life is a play. We’re unrehearsed.” Ami magyarul nagyjából úgy szól, hogy reménykedj a legjobbakban, de számíts a legrosszabbra. Az élet egy előadás és mi csak rögtönzünk benne. Sosem tudhatod, hogy fognak alakulni a következő hónapok, csak annyit tehetsz, hogy felkészülsz rájuk.

A neten nagyon sok videó szól arról, miket vegyünk a suliba, hogy csináljuk meg reggel a hajunkat, miket viseljünk az első napon és hasonló vitatható dolgok. Emlékszem, néhány éve az új könyvek illata, amikor hazahoztam (/cipeltem) őket a könyvosztásról, egyfajta izgatottsággal töltött el az elkövetkezendő hónapokra gondolva. Az üres füzetek egy új kezdetet jövendőlnek, ami részben igaz is. Egy új esélyt kapunk, hogy jobban, ne adj Isten, rosszabban teljesítsünk, de az új iskolaszerek, ruhák nem garantálják azt, hogy mi magunk is teljesen mások leszünk ebben az évben, ahogy a társainkhoz való viszonyunkat sem. Lehet, hogy kicsit lehangoló lesz, amit most mondani fogok, de ilyen tekintetben minden ugyanaz marad. Amelyik tanárt tavaly szerettük, valószínűleg most is fogjuk, amelyiket annyira nem szerettük, azt nem is fogjuk (esetleg csak gyűlik a negatív érzelem) az a személy, aki nem rajong értünk, elég nagy esélyjel most sem fog. Sajnálom, de ez az igazság, az új cuccoktól a helyzet többé-kevésbé a régi marad, hacsak nem váltasz épp sulit, vagy tanulsz tovább, mert akkor már más a helyzet, ahogy azt én is megtapasztalhattam tavaly ősszel.

Előző év júliusában felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetemre, ami azt is eredményezte, hogy Pécsre kellett költöznöm, egy számomra idegen városba. Szerencsére nekem ott volt a testvérem, aki segített, de nem volt mindenki ilyen szerencsés, mint én. Ha valamilyen új közegbe kerülünk, idő kell, mire teljesen hozzászokunk. Ez az idő lehet pár nap, néhány hét, esetleg évek, attól függően, hogy az adott illető mennyire képes és hajlandó az új környezet elfogadására.

Nemcsak a város volt ismeretlen, hanem az oktatás módja is. Eddig első napon kaptunk egy órarendet és azok alapján pakolhattuk táskáinkat és készülhettünk a másnapra. Itt ez már nem volt ilyen egyszerű. Nem mondom, hogy ez rossz, csak más. Ha sikeresen felvettük elektronikusan a megfelelő órákat, akkor már csak a másfél órás órákhoz kell hozzászoknunk, ami egy középiskolai óra duplája. Szóval képzeljük el, ahogy a diák ül negyvenöt percen keresztül és meredten bámul a semmibe, rajzol, rejtvényt fejt, olvas, vagy valamivel lefoglalja magát, mert éppen nem érdekli az adott óra. Ha ez megvan, akkor folytassuk azzal, hogy egy hallgató ezt kétszer annyi ideig kell, hogy csinálja. Ha ezt épp egy diák olvassa, elszörnyülködik az említetteken és elhatározza, hogy ő bizony soha nem fog egyetemre járni. Én viszont most azt mondom, hogy igenis menj!

Az ismeretlen valami újat is jelenthet, a valami új pedig olyan dolgokat is eredményezhet, amikben nem lett volna részünk, ha nem ragadjuk meg a lehetőségeket. Suliváltáskor hátrahagyod régi társaidat, barátaidat, de közben új ismeretségek is szövődnek, ami valamilyen módon formálja a jellemed. Különböző személyiségekkel kerülsz kapcsolatba nap mint nap és ez segít, hogy a későbbiekben, mondjuk a jövőbeli munkahelyeden könnyebben kijöjj a kollégáiddal. Újdonságokat tanulhatsz, olyan kincseket fedezhetsz fel magadban, amikről nem is tudtad, hogy rendelkezel. Ha az effajta váltásokat az életedben kihagyod, nagy valószínűséggel ezektől az élményektől is elesel.