Társkereső Alina szemével

Hola mi amor!

Szép napot Kedves Olvasó!

Ma az én irományomat böngészhetitek. Mivel minden lapnak két oldala van, illetve minden ember más, így erről a témáról is - mint több világmegrengető tényezőről - másképp vélekedünk. 

Én tolelánsabbnak, türelmesebbnek tartom magamat, mint Am, viszont így egészítjük ki egymást. 

Ha kíváncsiak vagytok az én tapasztalataimla, olvassátok el a lenti sorokat, írjátok meg a véleményteket, jelöljetek facebook-on ismerősnek

További gyönyörű napot! :)
Millió Puszi!!
                    Al

No igen, Am-nek körülbelül  egy nap után elege lett, meglehet, szociálisan érzékeny ( ahogy anyukája állítja), így is „túlélte” a nehezét.

Én egy ideje már koptatom az oldalt, voltam már másikon is, és mindegyiken hasonló típussal találom szembe magam – ha nem épp ugyanazon arcok kacsintanak vissza rám a képernyőről. Ma rengetegen az internet segítségével próbálnak mindenféle kapcsolatot létesíteni, sőt fenntartani is. Ezt betudhatjuk a technika fejlődésének, ami elősegítette a személyes, face to face kommunikáció csökkenését valamint előidézte az érzelemnyilvánítási analfabetizmust is. Rettenetes megfigyelni, nap, mint nap látni, hogy a kicsi gyermekek sem tudják elmondani, mit éreznek ,– ami azért furcsa, hiszen ők még nem olyan gátlásosak, mint felnőtt honfitársaik – akkor ne is beszéljünk a mi, huszonéveset hiányosságairól ezen a téren. 

Amit tapasztaltam rém egyszerű. Nagyjából három csoportra oszthatom a srácokat, akikkel valamiféle kontaktot létesítettem, pontosabban ők írtak nekem. 

Az első, ami számomra a legrosszabb és legtaszítóbb, aki csak egyetlen „estét” szeretne partnerével tölteni, nyilván nem sakkozásra fordítaná az időt. A bizonyos alfahím, aki itt növelné a strigulái számát, valamint az egóját, így vélhetően önbizalomhiányban szenved. Tehát egy kis lökés kell neki, hogy Adonisznak érezgesse magát.  

A következő brigádot azok erősítik, akik most lábaltak ki valamiféle kapcsolatból és esetleg siratják a régmúlt időket, vagy gyors vigaszra várnak. Ezek a fiúk többségben nagyon rendesek, néha mondanak egy két cifrát, amibe belepirul az ember lánya, de el lehet velük beszélgetni. Egy idő után eltűnnek, majd ha kedvük támad, újra megkeresnek. 

Az utolsó társaság pedig a legaranyosabb, általában tényleg érdekli őket a személyiséged, hogy milyen napod volt, mik a hobbijaid vagy épp mivel múlatod az időt.

Minden társaságnak megvan a maga bája és rossz oldala. A Herkulesek általában a Venus slágerében elhangzó szövegre hasonlítanak, Tisztelet a kivételnek.

 A második típus némelyike szintén besorolhatna az első „kategóriába”, csak nem áldotta meg az ég, olyan külsővel, mint fent említett férfi társait. 

Azok a fiúk, akik bókolnak, és valóban kíváncsiak voltak rám, sajnos nem ütötték meg, azt a cukiságfaktort, ami elengedhetetlen a találkozóhoz, kapcsolat kialakításához.

Oké mondjátok, hogy sekélyes vagyok, hogy a szép külső az idő múlásával elillan, DE az vesse rám az első követ, aki nem így gondolkodik. Mindenki érzi az első pillanatban, hogy megfogja-e valami kis apró részlet a másik vonásaiban. Legyen az a szem, tekintet, arc, szimpla kisugárzás, vagy a kidolgozott felsőtest. Kinek mi… 

Egy biztos az online társkeresés kap hideget, meleget. Rengeteg negatívumot hallottam róla, csalódott lányokat, rossz első randikat (ha szeretnétek, mesélek az első illetve második internetes társkeresős találkámról). Ellenben akadnak olyanok is, akik ott találják meg a társukat, a másik felüket.
Ha fontolgatod, hogy regisztrálj-e, hát tedd meg. Mit veszíthetsz? Esetleg jót nevetsz rajta, vagy két nap után törlöd magad (Am). De az is lehet, találsz valakit. 

Ha van, kedved meséld el nekünk történetedet. Kíváncsiak vagyunk, Neked milyen tapasztalataid vannak ezen a téren. Írj bátran, akár kommentet, akár facebook-on. Nagy örömmel fogadjuk az új ismerősöket.  J