Társkeresők

Amanda gondolatai a társkeresőkről:

Ez a szó mindenkiben más-más érzéseket kelt. Néhányan napi rendszerességgel bújják a profilokat friss hús után keresgélve, mások lesajnálják azokat, akik így keresnek maguknak párt, de egy biztos, mindenkinek van róla véleménye.

Ez alól, természetesen én sem vagyok kivétel. Eddig inkább kerültem, de néhány napja regisztráltam egyre Alina javaslatára. Vesztenivalóm nem volt. Később rájöttem, hogy igen.

Rögtön az első fél órában jött vagy 15 szavazat, miszerint ezek az emberek találkoznának velem és folyamatosan villogott az üzeneteket jelző ikon, alig győztem válaszolgatni az érdekesebbnél érdekes embereknek. (Ez esetben az “érdekes” nem feltétlenül utal pozitív tulajdonságra.)

Az egész szituáció arra emlékeztet, mikor anyukámmal megyek vásárolni a boltba. Van egy listánk, hogy pontosan mit kellene vennünk, de azért még körbenézünk. Itt a bevásárló lista azokat a tulajdonságokat tartalmazza, amikkel rendelkeznie kell a választottunknak, a kínálat nyilván az összes felhasználót takarja. Ahogy görgettem végig a srácok listáját, szinte pontosan ugyanazt a viselkedést mutattam, mint mikor a zöldségek/gyümölcsök között válogat. Ezen látszik már, hogy nem friss, ez megütődött, az meg már túlérett, ahogy ő szokta mondani. Hirtelen megbotránkoztam saját magamon, tényleg ennyire sekélyes lennék? A válasz, nem, ezért gyorsan mindenkinek pozitív választ is adtam.

Ja igen, az üzenetek! Jött sok elgondolkoztató sorocska. Érdekes, ki hogy reagál egy-egy őszinte “szia” köszönésemre. Néhányan kérdeztek, mit csinálok szabadidőmben, esetleg van-e munkám, ami annyira nem lepett meg, de amikor a “szereted-e a buszokat” kérdést szegezik neked, hogy válaszolj, mert addig nem folytathatjuk a beszélgetést, nem tudtam mit mondani, ahogy akkor sem, amikor a“milyen háziállatot tartanál szívesen” kérdésemre a fehér cápa és a krokodil választ kaptam. Na ekkor már egy kicsit meg is rémültem. Tényleg ilyen emberekkel szeretnék én találkozgatni?

Összegzésként annyit mondanék, hogy számomra ez egy tanulságos utazás volt, tele olyan pillanatokkal, amiket legszívesebben elfelejtenék, és olyanokkal, amikre mosolyogva emlékszem majd vissza, amint magamhoz tértem a kezdeti sokkból, de azért zárásként még hadd mondjak valamit: Nem, nem szeretnék buszocskázni, jelentsen ez akármit is.